Az egyik legeredményesebb magyar, ráadásul kecskeméti vállalkozás első emberével beszélgetettem sikerekről, kihívásokról, sportról és gazdaságról. Szarka Balázs, az Univer Szövetkezeti Zrt. vezérigazgatójának portréját olvashatják.

A kezdetekről
– Épp harminc éve kértek fel a hetényegyházi konzervüzem igazgatására. Egy szinte manufaktúrára épülő kis üzemi rendszert kellett átszerveznem és fejlődési pályára állítanom. A kemény munka mellett az Univer az úgynevezett magyaros jellegű ételízesítő termékeknek, például piros arany, fokhagymakrém és társaik  köszönhet sokat. A központi Univer Áfész is érezhetően jobban teljesített ezek megjelenése után.
1983-ban kértek fel, hogy induljak el az elnöki posztért, miután az addigi vezető, Bordos Lajos nyugdíjba ment. Sokáig vívódtam, de a döntésem helyesnek bizonyult. Ma már ott tartunk, hogy egy magyar tulajdonú központi vezetés és koordináció mellett, nyolc részvénytársaság keretén belül gyártjuk termékeinket, versenyképesek vagyunk, és ezerötszáz embernek adunk megélhetési lehetőséget.

A kihívásokról
– A multinacionális cégek megjelenésével válaszút előtt álltunk, de végül a jó felé fordultunk. Ezek a cégek ugyanis elsősorban a műszaki és iparcikkek terén jelentettek konkurenciát. Mi ezeket a tevékenységeket elhagytuk, és tiszta profilt alakítottunk ki, ez nem volt más, mint az élelmiszerkereskedelem. Az emberekhez legközelebb – a napi fogyasztási cikkek esetében – az Univer áll napjainkban is. Frissek, pontosak vagyunk, és az emberi kapcsolatokat is ápolni próbáljuk. Aki megszerette az ízeinket, az ragaszkodik hozzánk. Az emberközpontú kereskedelemben hiszek.

A kecskemétiségről és a sportról
– Beleszülettem a híres kecskeméti barackpálinka gyártásába, hiszen édesapám a jelenlegi Népi Iparművészeti Múzeum helyén lévő szeszfőzdében dolgozott. Az államosítás után végkielégítésként a Széchenyi körúton kaptunk egy lakást. Egy kis nyárfás szabad terület volt a közelében, állandóan ott fociztunk. A grundon éltük életünket. Aztán elsős gimnazista koromban a kosárlabdához kerültem közel. A Katona Gimnáziumban igazi egyéniségek oktattak minket, például Orosz László irodalomtanár, Enyedy László matematikatanár vagy Gát Tibor testnevelő. Felnéztünk rájuk, tiszteltünk őket és persze tartottunk is tőlük. Cserébe viszont lebilincselő előadásokat hallgathattunk, ami külön öröm volt számomra, mivel otthon nemigen szerettem tanulni. A fegyelmet, az összetartozást az említett oktatóinknak köszönhetjük, és ennek a gazdasági életben is nagy hasznát vesszük.
Az iskola mellett megfogott a kosárlabdát körülvevő atmoszféra. A pályákat, ahol játszottunk – az SZTK, a piaristák, a volt megyei tanács épületének udvarában –, szó szerint mi építettük. A felszereléseket otthon varrták és mosták a szülők. Lelkesítő volt, amikor a pálya széléről buzdítottak minket az NB 1-es meccseken: Hajrá Balázs, Hajrá Petőfi! Felemelő érzés volt a nemzetet képviselni az 1968-as szófiai Világifjúsági Találkozón, ráadásul én vihettem a magyar zászlót. Ma is elégedettséggel tölt el, ha az Univer meccsein ezer-ezerkétszáz ember torkából hallom a buzdítást: Hajrá Kecskemét, Hajrá Univer!
A sport mellett a városi kultúrát is támogatjuk, például az Univer Tánczos Péter citera együttest. Számos módon próbáljuk ápolni kapcsolatainkat dolgozóinkkal is, rendszeresen találkoznak nyugdíjasaink, az úgynevezett Fehér Asztal Találkozások alkalmával pedig minden dolgozónk egyszerre ünnepel.

A szemléletről
– Sokat tettem azért, hogy az általam követett mentalitást a kollégák átvegyék a cégnél. Ne tekintsük munkaeszköznek a dolgozókat! Szerencsére munkatársaink viszik haza a jó hírünket, ennél jobb reklám nem is kell számunkra. Az induláskor a szakértelem nagyon gyenge lábakon állt. A vezetés akkor még nem ismerte fel, hogy fejleszteni kell a szürkeállományt. Sok fiatal szakembert hoztam a céghez, akik kiváló munkaerővé fejlődtek. Mindenkivel szemben hármas követelményt támasztok: első a tisztakezűség, második az őszinteség, és csak harmadik a szakmaiság. Nálunk például szinte ismeretlen a leltárhiány. Akit hazugságon kapok, az nem élvezi tovább a bizalmamat. A sok mellébeszélés gyorsan kihoz a sodromból. A szakmát illetően türelmesebb vagyok, azt magam is tanultam, ahhoz idő kell.

Névjegy:
Szarka Balázs
1938. augusztus 8-án született Kecskeméten
A Kertészeti Főiskolán végzett.
Az Univer Szövetkezeti Zrt. Vezérigazgatója.
Kitüntetései: a Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem (ezüst, 1974), Munka Érdemrend (bronz, 1982), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1994), Kecskemét Város Díszpolgára cím (1999), Munkaügyért Díj (2003), Gróf Károlyi Sándor Gazdaságfejlesztési Nagydíj (2005), Bács-Kiskun Megye Sport Díj (2006).